Suchergebnisse

Abstract.Hungary's 1997 Casual Employment Act was originally meant to formalize ad hoc employment relationships entered into by private individual employers through simplified administrative procedures. After being widely abused, however, this flexible regulatory framework was eventually opened up to all employers, with a higher ceiling on the number of days workable on this basis, drastically reduced social security contributions and strong tax incentives. The aim was then to reduce unemployment and the incidence of illegal work by stretching the boundaries of formal employment, but neither of these objectives was attained. Instead, the authors argue, the attempted flexicurity has greatly increased workers' vulnerability.

Resumen.Hungría promulgó en 1997 la Ley del Trabajo Eventual con el fin de formalizar este régimen de empleo y simplificar los procedimientos administrativos. A su amparo se producían muchos abusos, pese a lo cual esta norma flexible se amplió en 2002 de los empleadores individuales a todas las empresas, elevándose el número de días anuales autorizados, rebajándose drásticamente las cotizaciones a la seguridad social y dando bonificaciones fiscales cuantiosas. El objetivo pasó a ser reducir el desempleo y el trabajo ilegal ampliando las fronteras del empleo «legal» o «regular», pero no se consiguieron buenos resultados. Al contrario, se ha ahondado considerablemente la vulnerabilidad de los trabajadores.

Résumé.En Hongrie, à l'origine, la loi sur l'emploi occasionnel de 1997 visait à légaliser, en appliquant une procédure simplifiée, les relations d'emploi des particuliers en tant qu'employeurs. Après maintes utilisations abusives, cette forme d'emploi très souple est toutefois étendue à tous les employeurs, avec notamment une augmentation du nombre de jours de travail autorisés, une réduction drastique des cotisations de sécurité sociale et d'importants avantages fiscaux. Les objectifs étaient ainsi de réduire le chǒmage et l'incidence du travail illicite en repoussant les limites de l'emploi formel, mais aucun n'a été atteint. Au contraire, selon les auteurs, la tentative de flexicurité a considérablement augmenté la vulnérabilité des travailleurs.

The Treaty of Trianon, signed on June 4, 1920, affected Hungary is several ways. The country lost almost two-thirds of its population and territory. The peace treaty not only had territorial, national, economic and military consequences, but several Hungarian higher education institutions were also affected disadvantageously. After 1919 there was no education at most Hungarian universities and as a result of the new borders, the country's network of higher education institutions changed significantly. Universities in the detached territories were forced to leave. The study presents the operating conditions of the universities (Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, Bányászati és Erdészeti Főiskola) and certain faculties involved following the Trianon Peace Treaty. The study also shows how the Treaty changed the Hungarian higher education, and how it changed the Hungarian higher education map. Kuno Klebelsberg realised that the cultural differences caused by the change in the landscape of higher education couldn't be sustained for a long time, so he implemented a number of actions in order to lessen the predominance of Budapest. The study covers the most important actions in the field of higher education. It examines the change in the number of students as well as the rate of those with university degree after the new borders were defined. Changes in the institutional network and the history of the universities are based on secondary literature analysis. The presentation of the student statistics is based on the analysis of data published in the Statistical Yearbooks of the Hungarian Central Statistical Office. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés több szempontból is sújtotta hazánkat. Az ország elvesztette lakosságának és területének csaknem kétharmadát. A békeszerződésnek nemcsak területi, nemzetiségi, gazdasági és katonai hatásai voltak, hanem számos magyar felsőoktatási intézményt is hátrányosan érintett. 1919-től már a legtöbb hazai egyetemen nem folyt oktatás, és a történelmi Magyarország összeomlásának következményeként az ország felsőoktatási intézményhálózata is számottevően megváltozott. Az elcsatolt részeken ragadt egyetemek többségének nem volt maradása. A tanulmány bemutatja a trianoni békeszerződést követően az érintett egyetemeknek (Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem és selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola) és egyes egyetemi karoknak a működési feltételét. Értékeli továbbá, hogy a békekötés következtében a magyar felsőoktatás milyen intézményhálózati változáson ment keresztül, és hogyan változott meg az ország felsőoktatási intézménytérképe. Klebelsberg Kunó felismerte, hogy a felsőoktatási térszerkezet változása miatt kialakult kulturális egyenlőtlenség nem tartható fent sokáig ezért számos olyan intézkedést hozott, amely Budapest túlsúlyát próbálta enyhíteni. A tanulmány a legfontosabb, felsőoktatást érintő intézkedésekre is kitér. Megvizsgálja, hogy milyen mértékben változott meg a hallgatók száma, illetve a felsőfokú végzettségűek aránya az új országhatárok kijelölését követően. Az intézményhálózati változások, illetve az egyetemek történeténetek bemutatása szakirodalmi másodelemzés alapján készült. A hallgatói statisztikák bemutatása a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Statisztikai Évkönyvekben közölt adatok elemzésén alapul.